Hátterek-témák   |   Követséginfó   |   Gasztronómia   |   Feng Shui   |   Füstölők   |   Fűszerek   |   Kézműves anyagok   |   Gyógynövények   |   Ásványok   |   Vallás   |   Tea   |   Illóolajok   |   Jóga  


Indonézia
Indonézia (Republik Indonesia)
 
Az Indonéz Köztársaság (Indonézia) független, demokratikus ország Délkelet-Ázsiában. Fővárosa Jakarta 
(ejtsd: dzsakarta). A világ negyedik legnépesebb országa, egyben a legnépesebb muszlim-többségű ország is. Az 1998-as gazdasági válság és a rúpia megrendülése miatt kitört zavargások 
eredményeként az 1967 óta kormányzó Suharto elnök lemondásra kényszerült, és az ország a demokratizálódás útjára lépett. Indonézia ma a világ legnépesebb muzulmán demokráciája.

Indonézia tektonikus lemezek törésvonalain helyezkedik el, az ország területe kisebb lemezeken kívül érinti az eurázsiai, az ausztrál, valamint a csendes-óceáni lemezt is. Ennek megfelelelően a vulkanikus tevékenység igen aktív, a földrengések gyakoriak. A szigetekből álló ország számára további veszélyt jelentenek a rengéshullámok által keltett szökőárak is. Különösen pusztító volt a Krakatau vulkán 1883-as felrobbanása, valamint a 2004. decemberi földrengés nyomán keletkező szökőárak hatása. Utóbbi csak Indonéziában mintegy 200000 ember halálát okozta, a felbecsülhetetlen anyagi kár mellett.

Az ország szárazföldi határokkal rendelkezik Malajziával, Pápua Új-Guineával, Kelet-Timorral és Bruneijel. Tengeren határos Indiával, Thaifölddel, Malajziával, Szingapúrral, a Fülöp-szigetekkel, Pápua Új-Guineával és Ausztráliával.

Az országot keleten az Indiai-óceán, délen a Timor-tenger és az Arafuru-tenger, északkeleten a Csendes-óceán, északon a Sulawesi-tenger és a Dél-Kínai-tenger határolja. Indonézia szigetei által közrefogott területen helyezkedik el a Jáva-tenger, a Flores-tenger, a Maluku-tenger és a Banda-tenger.
 
Földrajz, népesség:
Az Indonéz Köztársaság a világ legnagyobb szigetországa, 18 100-nál is több sziget alkotja, amelyek közül kb. 6000-en élnek emberek. Szigetei az Egyenlítő két oldalán helyezkednek el, így az országnak trópusi éghajlata van. Indonézia a világ leghosszabb félszigete, a Maláj-félsziget (amelyen Malajzia nyugati része, déli csücskén pedig Szingapúr helyezkedik el) és Ausztrália között terül el.

Legnagyobb szigetei:

Jáva, a világ egyik legsűrűbben lakott területe, ahol az összlakosság több, mint fele lakik

Szumátra

Borneó (Kalimantan)

Celebesz (Sulawesi) és

Új-Guinea


Legfontosabb városok:

Jakarta, a főváros, Surabaya, Bandung, Medan, Palembang és Semarang.


Az UNESCO világörökségi listán szereplő helyek Indonéziában:

Komodo-szigetek Nemzeti Park (természeti/1991)

Ujung Kulon Nemzeti Park (Jáva) (ternészeti/1991)

Borobudur buddhista templomegyüttese (kulturális/1991)

A prambanani templomegyüttes (kulturális/1991) 
Sangiran, a jávai előember lelőhelye (kulturális/1996
Lorentz Nemzeti Park (természeti/1999))

Szumátra trópusi esőerdő öröksége (természeti/2004)


Élővilág:
A szigetvilág flórája és faunája jelentősen különbözik egyik oldalról Borneó, Bali és a nyugati szigetek, másik oldalról Celebesz, Lombok és a keletebbre fekvő szigetek között. Ezen ökológiai határvonal neve Wallace-vonal, felfedezője után nevezték el. A vonalat gyakran emlegetik, mint Ázsia és Ausztrálázsia határvonalát, így Indonézia valójában bikontinentális ország.

Indonézia története:
A hinduizmus és a buddhizmus befolyása alatt Szumátra és Jáva szigetén többféle királyság alakult ki a 7. és a 14. század között. A később érkező fűszerkereskedő arabok meghozták magukkal az iszlám vallást, amely a hindu és a buddhista királyságok hanytlása után a szigetvilág domináns vallásává vált.
Amikor a portugálok a 16. század elején ideérkeztek, számtalan szétszórt pici államot találtak. Ezek az államok majdnem védtelenek voltak a portugálokkal szemben és később más európaiakkal szemben is, akik a fűszer-kereskedelemre kívánták rátenni a kezüket.

A 17. században a hollandok váltak a legerősebb európai hajós nemzetté, az indonéz szigetvilágból elkergették a spanyolokat és a portugálokat (kivéve a Timor szigetén elhelyezkedő Portugál Timor gyarmatukat, ma Kelet-Timor. A Holland Kelet-India Részvénytársaság (HKIR) kereskedelmi tevékenységének beindulásával megalapozódott Hollandia befolyása Indonéziában. Ez a magánvállalkozás állam volt az államban, saját flottával és hadsereggel rendelkezett, így fokozatosan kiterjesztette befolyását a politikai életre is. A britekhez hasonlóan a hollandok is jónevű helyi születésű vazallusok alkalmazásával, közvetett módon szerették gyakorolni a hatalmat, míg adminisztratív akaratuk megvalósítását és főbb bevételeik biztosítását gyarmati vezetőik felügyeletével érték el. Azután, hogy a Batáviai Köztársaság (Napóleon holland szatellit állama) 1799-ben feloszlatta a HKIR-t, és a napóleoni háborúkat követő politikai instabilitás után Kelet-Indiát 1815-ben a Hollandiai Egyesült Királyságnak ítélték. Ettől a pillanattól kezdve Kelet-India hivatalosan is a holland korona egyik legfontosabb gyarmata volt.

A 19. században bevezetett agrártermelési rendszer (Cultuurstelsel) bevezetése során Jáva szigetén hatalmas ültetvényeken kényszerítették gazdálkodásra a helyi parasztokat, ami végre meghozta Hollandia számára azt az extra profitot, amit HKIR nem volt képes biztosítani. Az 1870 után következő liberálisabb gyarmati uralkodás során ezt a termelési rendszert eltörölték, majd 1901 után a hollandok bevezették az ún. Etikus Politikát, amely korlátozott politikai reformokat tartalmazott és megnövelték gyarmati befektetéseik nagyságrendjét is.

A II. világháborúban, miközben Hollandia német katonai megszállás alatt állt, 1941 decemberében Japán öt oldalról támadást indított Jáva szigete és Holland Kelet-India létfontosságú ellátási vonalai ellen. Bár Japán 1942 márciusában elfoglalta Jávát, képtelen volt olyan hazai vezetőt találni, aki kész lett volna együttműködni velük a hollandok ellen. A japán megszálló parancsnok végül elrendelte Sukarno szabadon bocsátását, és Sukarno, börtönszigetét elhagyva, 1942 júliusában Jakartába érkezett. Sukarno és társai együttműködtek a japán megszállókkal. 1945-ben, a háború vége felé, Sukarno tudomására hozták, hogy kiváló lehetősége nyílik az ország függetlenségének kikiáltására. Japán egyetértésével tehát Sukarno megalakította a függetlenséget előkészítő bizottságot, majd 1945. augusztus 17-én, Mohammad Hatta társaságában, kikiáltotta Indonézia függetlenségét.

A Szövetségesek természetesen megpróbálták visszaállítani hatalmukat elvesztett területeik fölött, így a Holland Királyi Hadsereggel együtt csapatokat küldtek az ország elfoglalására. Indonézia függetlenségi háborúja 1945-től egészen 1949. december 27-ig tartott, amikor is, fejet hajtva az erős nemzetközi nyomás előtt, Hollandia elismerte Indonézia függetlenségét. Sukarno lett az ország első elnöke, Mohammad Hatta az első alelnök. Hollandia csak 2005. augusztus 16-án ismerte el 1945-öt, mint Indonézia valódi függetlensége évét, és kért bocsánatot a Holland Királyi Hadsereg által okozott veszteségekért, halálesetekért.

Az 1950-es és 1960-as évek folyamán Sukarno kormánya először a kialakulóban lévő el nem kötelezett mozgalommal alakított ki szoros kapcsolatokat, majd a szocialista blokk országaival működött együtt fokozódó mértékben. Szintén az 1960-as években Indonézia katonai konfliktusba keveredett a szomszédos Malajziával és egyre növekedett a feszültség a hazai gazdasági nehézségek miatt is.
Suharto hadseregtábornok 1967-ben ragadta magához az elnöki hatalmat, az általa vezetett katonai puccs ürügye a gyengülő Sukarno elnök ellen szőtt kommunista összeesküvés leverése volt. Suharto katonai uralma során több százezer embert végeztek ki vagy börtönöztek be az állítólagos kommunisták elleni hajtóvadászat során. Suharto kormányzásához fűzik az Új Rend kialakítását az országban. Suharto nagy volumenű külföldi befektetést hívott az országba, amelyek jelentős gazdasági fellendülést eredményeztek. A folyamat és az idők során Suharto és családja szövevényes korrupciós hálózat kialakításával rendkívüli gazdagságra tett szert, és végül az időközben hanyatló gazdaság hatására kirobbanó 1998-as Indonéz Forradalom tömegei lemondásra kényszerítették.
Az 1998-tól 2001-ig terjedő időszakban az országnak három elnöke volt: Bacharuddin Jusuf (BJ) Habibie, Abdurrahman Wahid és Megawati Sukarnoputri, Sukarno első elnök leánya. 2004-ben lebonyolították a világ legnagyobb egynapos, közvetlen elnökválasztását és a győztes Susilo Bambang Yudhoyono lett.

Politika:
Indonézia legfelsőbb jogalkotó szerve a Majelis Permusyawaratan Rakyat (MPR, elnöke: Hidayat Nur Wahid) vagy Népi Tanácskozó Gyűlés, amely egyrészről az öt évre választott Dewan Perwakilan Rakyat (DPR, elnöke: Agung Laksono) vagy Népképviseleti Tanács, és a Dewan Perwakilan Daerah (DPD, elnöke: Ginandjar Kartasasmita) vagy Területi Képviselők Tanácsa. A 2004-es választásokat követően a MPR kétkamarás parlamentté alakult át.

Tartományok:
A tartományok ( provinsi) Indonézia közigazgatási beosztásának legmagasabb szintű egységei az állam után. Mindegyik tartomány saját önkormányzattal rendelkezik (Pemerintah Daerah Provinsi), melynek törvényhozó testületét a kormányzó vezeti. A kormányzó személyét és testületének összetételét választásokon döntik el, mandátumuk 5 évre szól.
Indonézia jelenleg 33 tartományra oszlik, mely közül 4 speciális státusszal rendelkezik: Jakarta, a főváros, a szeparatista Aceh, az egykori szultánság, Yogyakarta, valamint a pápuák földje, Pápua tartomány
Kelet-Timor 1976-os bekebelezésétől 1999-ig Indonézia tartománya volt, ekkor Indonézia lemondott a terület fölötti szuverenitásáról. Az ENSZ Ideiglenes Adminisztrációs időszakát követően 2002-ben vált független állammá.

Gazdaság:
Indonézia igen jelentős tartalékokkal rendelkezik olyan ipari nyersanyagokból, mint a kőolaj, földgáz, ón, réz és arany. Indonézia a világ második legnagyobb földgáz-exportőre, bár az utóbbi években kőolajból nettó importőrré vált. Legfőbb mezőgazdasági termékei között találjuk a rizst, a teát, a kávét, a különböző fűszereket és a gumit.

Az OPEC egyetlen ázsiai tagjaként Indonézia kőolajtermelése az elmúlt évek során folyamatosan csökkent, tekintettel a kőolajmezők elöregedésére, a berendezések elavultságára és az olajfúrásba és -kitermelésbe áramló befektetések elapadására. Ennek eredményeként a világ egykoron fontos kőolaj exportőréből mára nettó importőr ország vált, és az állam az üzemanyag árának támogatására kényszerült, hogy az árakat alacsonyan tarthassa. Ez a támogatás 2004-ben 7 milliárd dollárt jelentett Indonézia költségvetésében. [2] Az ország jelenlegi elnöke a gazdasági helyzet romlása miatt elrendelte, hogy az üzemanyagárak állami szubvencióját több lépésben csökkenteni kell. [3] A szubvenció helyett inkább jogosultság alapján megállapított egyszeri támogatást nyújt az állam. A gazdaság mai állapotára jellemző, hogy a 2004. december 26-i földrengés és szökőár következményeinek felszámolása, a gazdaság újjáépítése folyik. A kormány elgondolása szerint az állami támogatások csökkentésének célja a költségvetési deficit lecsökkentése a GDP 1 százalékára az előző év 1,6 %-áról.
Indonézia gazdasága jelentős mértékben megsínylette az 1990-es évek vége felé bekövetkező, és egész Ázsiára kiterjedő pénzügyi válságot. Azóta a gazdaság újra talpraállt és megkezdte fejlődését.

Demográfia:
Indonézia népességét nagyjából két fő csoportra lehet osztani. Az ország nyugati felét ázsiai, elsősorban maláj népek népesítik be, míg az ország keleti felén inkább csendes-óceáni népek, Új-Guinea szigetén pápuák élnek, akiknek elődei a melanéziai szigetvilágból származnak. Tekintettel azonban arra tényre, hogy Indonézia Európa vagy Amerika méretű területen fekszik, valamint, hogy az ország több ezer szigetből áll, amelyek gyakran saját evolúciós utat jártak be, ennél jóval több alcsoportot is meg lehet állapítani. A legtöbb indonéz saját etnikai csoportjához tartozónak vallja magát, amelyet általában nyelve és származási helye határoz meg, például a jávai, szundanéz vagy batak. Gyakran egy szigeten belül is több népcsoport található, pl. Borneón a dayak-ok és a punan-ok, akiknek életmódjukon kívül a bőrszínük is eltér egymástól.

Az indonéz emberek elsősorban általában saját helyi nyelvüket használják (bahasa daerah), de az ország hivatalos nyelvét, az indonézt (Bahasa Indonesia vagy egyszerűen Bahasa, jelentése nyelv) minden iskolában tanítják és gyakorlatilag minden indonéz lakos beszéli. Egykoron ez a nyelv az egész délkelet-ázsiai térség "lingua franca"-ja volt, beleértve a mai Malajziát is, így a hollandok is elfogadták a gyarmat hivatalos nyelvének, majd a függetlenség kikiáltása után az ország hivatalos nyelvévé vált.
Sajnos, etnikai feszültségekkel is találkozhatunk Indonéziában elsősorban az indonéz kínaiak és a Pribumi, helyi születésű emberek között. Az 1997-es és 1998-as jakartai tüntetések pontosan előhozták ezt a problémát. Az ilyen etnikai feszültségeket általában a helyi kínaiaknak az indonéz lakosokkal szembeni relatív gazdagsága gerjeszti, ez természetesen kínai-ellenes érzelmeket gerjeszt. Az üzleti élet hatalmi és befolyásos pozícióit folyamatosan kínai indonézek töltik be. Az indonéz kormány folyamatosan dolgozik az ilyen anomáliák felszámolásán, de a széleskörű korrupció és az átlagos indonéz állampolgár által érzett elégedetlenség miatt, ez az etnikai feszültség csak lassan enyhül. A Suharto elnök időszakát jellemző korrupció, a színfalak mögötti egyezségek és a nepotizmus egyértelmű magyarázatot adnak Indonézia nemzetiségi ellentéteire.

Vallás:
Indonézia fő vallása az iszlám, a 2000. évi népszámlálás adatai szerint a lakosság 88%-a muszlim vallásúnak vallotta magát, ezzel az ország a világon a legnagyobb muszlim lakossággal rendelkező ország volt. Mielőtt a kereszténység ábrahámi hite, valamint az iszlám elérkezett a maláj szigetviágba, a térségben az indiai vallási filozófiák voltak mértékadó helyzetben, a hinduizmus és a buddhizmus tanai uralták az indonéz népességet. Az iszlám vallást egykor elsősorban Jáván és Szumátrán gyakorolták, de a 80-as években folytatott ún. transzmigrációs program eredményeként a Balin, Borneón, Celebeszen, a Molukka-szigeteken és Pápuán élő muzulmánok száma jelentősen megnövekedett. A lakosság többi részében kb. 8%-kal részesednek a keresztény vallású emberek (akiknek háromnegyede protestáns, a maradék pedig katolikus hitű), 3% hindu míg a buddhisták kb 1%-ot érnek el. Az országban elhanyagolható létszámú zsidó közösség is él. Az indonéz hitvilág egyébként túl komplex ahhoz, hogy bármelyik nagy világvallásnak teljes egészében megfeleljen. Különösen Jáva szigetén nagyszámú muzulmán vallású ember él, akik egy nem-ortodox, a hindu vallással valamelyest keveredett iszlám, az Abangan tanait követi. Az egész szigetvilág népi hiedelmeit, tradícióit jelentősen befolyásolják a hindu hagyományok és gondolatok. Indonéziában az Alkotmány szerint vallásszabadság van, de vallásnak lennie kell. Minden állampolgár köteles megjelölni az állam felé, hogy milyen vallású. Így azután létezik az országban egy csendes tömeg, aki ugyan "hivatalosan" muzulmán vallású, de nem követi a vallás rituáléit, valójában teljesen világi életet él.

Transzmigrációs program:
Transzmigrációs program volt a neve Suharto elnök népességelosztó programjának, amelynek során a túlnépesedett Jáva és Bali szigeteiről a lakosságot a jóval ritkábban lakott területekre, Szumátrára, Borneóra, Celebeszre költöztették át. A költözködés természetesen önkéntes alapon ment, a kormány jelentős anyagi ösztönzést biztosított a vállalkozó kedvű indonézeknek. Hatalmas földterületet kaptak ingyen az államtól, ingyenes egészségügyi ellátást és hosszú évekre mentesítették az ilyen embereket-családokat az adóterhek alól. A program során összesen kb. 2,5 millió ember települt át a felsorolt területekre, ami Indonézia lakosságához képest elhanyagolható. Összehasonlításul: a kb. másfél Magyarország területű Jáva sziget lakossága kb. 130 millió fő.

Kultúra:
Indonézia művészetét az évszázadok során számos kultúra befolyásolta. A híres jávai és bali táncok (a Kecak-tánc) például a hindu kultúra és mitológia vonásait hordozzák magukon.
Szintén jól ismeret művészeti ág a jávai és bali Wayang árnyjáték színház, ahol mitológiai történeteket mutatnak be a művészek. A batik és az ikat ruházati darabok készítése számos szigeten jelentős művészeti színvonalat ért el.
A Silat egy speciális, a szigetvilágból eredő harcművészeti forma.

 
Indonézia tartományai
 
Szumátra (Sumatera)
DI Aceh | Észak-Szumátra (Sumatera Utara) | Nyugat-Szumátra (Sumatera Barat) | Bengkulu | Riau | Riau szigetek (Kepulauan Riau) | Jambi | Dél-Szumátra (Sumatera Selatan) | Lampung | Bangka-Belitung
Jáva szigete (Jawa)
Jakarta | Nyugat-Jáva (Jawa Barat) | Banten | Közép-Jáva (Jawa Tengah) | DI Yogyakarta | Kelet-Jáva (Jawa Timur)
Borneó szigete (Kalimantan)
Nyugat-Kalimantan (Kalimantan Barat) | Közép-Kalimantan (Kalimantan Tengah) | Dél-Kalimantan (Kalimantan Selatan) | Kelet-Kalimantan (Kalimantan Timur)
A Kis Szunda-szigetek (Nusa Tenggara)
 
Bali | Nyugat Nusa Tenggara (Nusa Tenggara Barat) | Kelet Nusa Tenggara (Nusa Tenggara Timur)
 
Celebesz szigete (Sulawesi)
 
Nyugat-Sulawesi (Sulawesi Barat) | Észak-Sulawesi (Sulawesi Utara) | Közép-Sulawesi (Sulawesi Tengah) | Dél-Sulawesi
 
 

 

Forrás : http://hu.wikipedia.org
2018. Július 17.
Elek
  Keresés:
     
  Bejelentkezés:
Név:  
Jelszó:  

Regisztráció
Hirdetés

Hirdetés

  © 2018. Oriental Art Kft. MÉDIAAJÁNLAT | KAPCSOLAT | NYILATKOZAT | MÚZEUMOK | KÉP ÉS IRODALOM | OLDALTÉRKÉP Készíttte: InterPont Plus Kft.