Hátterek-témák   |   Követséginfó   |   Gasztronómia   |   Feng Shui   |   Füstölők   |   Fűszerek   |   Kézműves anyagok   |   Gyógynövények   |   Ásványok   |   Vallás   |   Tea   |   Illóolajok   |   Jóga  


Sanghaj

Kapcsolódó képgaléria:
Sanghaj
 
Sanghaj Kína legnagyobb városa, a Távol-Kelet egyik gazdasági központja.
//
Története

Sanghaj környékén a legkorábbi leletek a I. e. 4. évezredből valók. A város története a Szong-dinasztia (960 – 1279) idejében kezdődött, amikor is a Jangce deltája forgalmas kikötővé vált. 1074-től az épülő város már saját adóhivatallal is bírt. 1264-ben három további településsel vonták össze. Mint kikötő egyre nagyobb jelentőségre tett szert, kiváltképp Suzhou hagyományos kínai számára működött átrakodóhelyként a település.

A 16. század közepén a japán kalózok ellen városfalat építettek Sanghaj köré. A 17. században ipari is jelentősebbé vált, Kína egyik gyapot- és textilközpontja alakult ki itt. Ám komoly ütemű fejlődése csak 1842-ban, az első ópiumháború közbeni brit megszállás és az azt lezáró egyenlőtlen szerződés, a nanjingi békét követően indult meg, amikor is Kína kénytelen volt Sanghaj kikötőjét a nemzetközi kereskedelem számára megnyitni. 1843-ban létrejött a brit koncessziós terület is, majd későbbiekben más országok (Franciaország és az Amerikai Egyesült Államok) is területeket kaptak a környéken.

Sanghaj területére folyamatosan áramlott a nyugati tőke: bankok, kereskedelmi társaságok települtek ide, és a kereskedelem is virágozni kezdett, leginkább azután, hogy a britek 1857-ben a Jangce hajózási jogát is megszerezték. 1853-ban a Taiping felkelés során Sanghajt egy szélsőséges csoport, a Kis Kardok Társasága foglalta el. A harcok során a külföldi telepek nem sérültek meg, de az agglomeráció komoly károkat szenvedett, így menekültek lepték el a külföldi területeket. Majd 1854-ben a korábbi szabályozással ellentétben kínaiaknak is lehetőség adódott a városba költözésre, így a nagy kereslet miatt az ingatlanárak drasztikus mértékben emelkedni kezdtek. 1863-ban az amerikai és a brit település egyesült létrehozva egy nemzetközi telepet.

Az 1894-95-ös kínai-japán háborút lezáró Simonoszeki-béke komoly befolyást engedett Japán számára Kínában, így lehetősége volt koncessziós területet alakítania Sanghajban is. A japánok építették az első gyárakat, ám később mások is befektettek az iparba kihasználva a nagyszámú olcsó munkaerőt. Az 1900-as boxerlázadás, majd az 1911-es rendszerváltás miatt sokan özönlötték el a várost. Az 1920-as évekig Sanghaj a legjelentősebb távol-keleti világvárossá fejlődött, lakossága a 20. század elején meghaladta az 1 millió főt.

Az I. világháború során a nagyhatalmak a saját harcaikkal elfoglalva kevesebb figyelmet fordítottak a kínai területeikre, így kialakulhott mind a kínai burzsoázia, mind a radikális mozgalmak a városban. 1915-ben Sanghajban jelent meg az új kultúra irányító lapja, az Ifjúság (1916-tól az Új Ifjúság), amely hamarosan a kommunisták lapjává vált. 1918-tól Szun Jat-szen tevékenykedett a városban. Ekkor alakult ki a kínai nemzeti öntudat is, amely a versailles-i békeszerződést követően – amikor is a sanghaji német területek Japánra szálltak át ahelyett, hogy Kína kapta volna meg – 1919. május 4-én megmozduláshoz vezetett. 1919. július 5-én pedig általános sztrájk volt a városban.
1921-ben szintén a városban került megalapításra a Kínai Kommunista Párt, amely ellenségének a „külföldi imperialistákat” nyilvánította ki. 1925-ben a brit rendőrség Nanjing úti sortüze vált a kínai forradalom kiváltó okává. 1927-ben a Nemzeti Hadsereg Csang Kaj-sek vezetésével a Kommunista Párt helyeslésével város kínai vezetést a Kuomintag alá rendelte, majd még az évben leverte a felkeléseket. Mintegy 5000 embert pedig tárgyalás nélkül kivégeztetett.

A 2. kínai-japán háború során, 1932. január 28-án a Mandzsúriát elfoglaló japánok kísérletet tettek Sanghaj elfoglalására, ám a kínaiak ellenállása győzött. Az 1930-as évek során kis mértékben még fejlődötta város, a kommunista mozgalom központja maradt, miközben a kínai tőkésség nagy része is itt élt a mintegy 50 000 külföldi (köztük 116 magyar) tőkés mellett. Végül 1937-ben, a sanghaji csatában Sanghaj japán fennhatóság alá került, ám az 1945-ig megszállt város a II. világháború során sok menekültet, köztük mintegy húszezer zsidót fogadott be Európából. A háborút követően Franciaország, az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok kivonult az itteni területeiről.
1949. május 27-én a kommunista csapatok elfoglalták a várost, aminek következtében mind a Kuomintag vezetősége, mind a külföldi és kínai tőkés társadalom elhagyta Sanghajt. Az előbbi Tajvanra, az utóbbi Hongkongba költözött. Kína vezetése az 50-es-60-as évek során a fejlettnek gondolt Sanghaj iparát és infrastruktúráját nem javította, így az 1970-es évekre már bármely kínai nagyváros hasonló képet mutatott a korábbi metropoliszhoz, ám a vidéki városokkal ellentétben itt nyereségesen működött az ipar és működött a szociális háló is. A helyzet nem sokat javult az 1978-as gazdaságpolitikai nyitás után sem.
Sanghaj helyzete az 1980-as évek végén kezdett radikálisan változni. A vezetés ekkor azt a tervet dolgozta ki, hogy visszaszerzi a város korábbi jelentőségét. Ennek hatására 1990-ben a semmiből új városrész (Pudong) nőtt ki, majd 1991-ben megalakult a Sanghaji Különleges Kereskedelmi Övezet. 1992-től a központi kormány Jiang Zemin volt sanghaji polgármester vezetése alatt nekilátott az adók csökkentéséhez elősegítendő a helyi és külföldi tőke beáramlását a városba. Sanghaj Guangdong tartománnyal ellentétben nem pusztán a könnyűiparban, hanem a nehéz- és a szakképzettséget igénylő iparban és a szolgáltatásban is nagy arányú fejlődést, összesítve évi 9-15 %-os gyarapodást mutat.
Sanghaiban fut a világ leggyorsabb és legdrágább (kilóméterenként közel 1 millárd forintba kerülő) gyorsvasútja a Maglev.

Földrajz
Sanghaj a Kelet-Kínai tenger, a Csendes-óceán melléktengere partján fekszik. A Huangpu folyó két részre osztja a várost: a Puxira, a nyugati oldalon lévő régi és a Pudongra, a keleti részen épült új városra.
 
Közigazgatás
Sanghaj 19 megyei szintű részből: 18 kerületből és egy megyéből (Chongming megye )áll.
Sanghaj belvárosa kilenc központi kerületből áll.
Huangpu Kerület
Luwan Kerület
Xuhui Kerület
Changning Kerület
Jingan Kerület
Putuo Kerület
Zhabei Kerület
Hongkou Kerület
Yangpu Kerület
Ehhez kapcsolódik a még városias Pudong kerület a Huangpu folyó keleti partján.
Ezen túl további nyolc külvárosi kerület is Sanghajhoz tartozik.
Ezek:
Baoshan Kerület— Baoshan megye 1988-ig
Minhang Kerület— Sanghaj megye 1992-ig
Jiading Kerület— Jiading megye 1992-ig
Jinshan Kerület— Jinshan megye 1997-ig
Songjiang Kerület— Songjiang megye 1998-ig
Qingpu Kerület— Qingpu megye 1999-ig
Nanhui Kerület— Nanhui megye 2001-ig
Fengxian Kerület— Fengxian megye 2001-ig
Sanghaj városi szintű felosztásában 220 egység: 114 város, 3 városi körzet és 103 alkerület található. A községi felosztása pedig 3393 lakóközösséget és 2037 falusi közösséget tartalmaz.

Éghajlat
Sanghajra a szubtrópusi monszun éghajlat jellemző. Ez azt jelenti, hogy a telek (decembertől februárig) hűvösek és szárazak, néha fagy is tapasztalható, a nyarak (július és augusztus hónapok) forrók és csapadékosak. A tavasz és az ősz mérsékelt hőmérsékletűek, így ilyenkor érdemes felkeresni a várost.

Gazdaság
Sanghaj ipari központ, korábban a textilipar kínai fellegvárának számított. Azóta a vegyipar, a gyógyszergyártás, az acél-, a gép- és járműgyártás legjelentősebb kínai gyárai is itt alakultak ki, de komoly a város papírgyártása és elektronikai ipara is. Itt készül a legtöbb Kínában értékesített műszaki cikk is.
                                                                
A város ma – Hongkonggal versenyben – Kína gazdasági és kereskedelmi központja. Az 1992-ben megindult gazdasági reform következtében Sanghaj – Guangdong tartomány csak a könnyűiparhoz kapcsolódó fejlődésével szemben – a nehéz- és a szakképzettséget igénylő iparban és a szolgáltatásban is nagy arányú fejlődést, összesítve évi 9-15%-os gyarapodást mutat. A város jelenleg a legnagyobb és legfejlettebb Kínában. Mindazonáltal a város bevételeinek nagy része a kínai államot gazdagítják. Az 1990-es évekig Kína adóbevételeinek 70%-a, de a reformok után is a 20-25%-a a városból származott.
Sanghajban vezették be először Kínában a nyugati típusú bevásárlóközpontokat is, amelyekből mára rengeteg nyílt a város bevásárlóutcájában, a Nanjing úton. 2010-ben Sanghaj ad otthont az EXPO-nak.

Lakosság
 Sanghaj Kína legnagyobb városa, a 2000-es népszámlálások szerint lakóinak száma 16,738 millió fő volt, beleértve 3,871 millió fő ideiglenes népességet.
Sanghaj ősi nyelve a sanghaji nyelvjárás, a wu nyelv egyik dialektusa, amely a sanghaji identitás egyik fontos eleme. Hivatalos nyelve azonban a mandarin nyelv. A helyi nyelvjárást és a mandarint beszélők kölcsönösen nem értik egymást. Mindazonáltal szinte valamennyi 50 év alatti jól beszéli a mandarint, a 25 évnél fiatalabb korosztály pedig már általános iskolában találkozott az angol nyelvvel.
Az itt élők nagyrészt két szomszédos tartományból: Jiangsuból és Zhejiangból származnak, ahol a beszélt nyelv szintén a wu kínai. Ám a manapság bevándorlók Kína minden területéről érkeznek, nyelvük eltér, így – nem ismerve a sanghaji dialektust – kénytelenek a mandarint használni. A bűnözés növekedése, a szemetelés, az erőszakos koldulás, az infrastruktúra (tömegközlekedés, iskolák) túlterheltsége, mind az új bevándorlókkal együtt jelent meg és fokozta a sanghajiak idegengyűlöletét. Mivel egy sanghaji számára egy új bevándorló könnyen felismerhető, sokszor szándékos vagy akaratlan diszkrimináció célpontjává válnak.
A sanghajiakat Kína többi részén nagyratörő, arrogáns és idegengyűlölő viselkedésűeknek tartják, mindeközben csodálják őket precízségük és sikerességük miatt. Szintén elterjedt nézet Kínában, hogy a legszebb nők a sanghaji nők.

Kultúra
Sanghaj minden modern kínai kulturális mozgalom kiindulóhelye és egyben a 20. század első felének kínai kulturális központja volt. Intellektuális csatatérként funkcionált a város a kommunista kritikai realizmus (mint Lu Xun és Mao Dun) és az inkább romantikus vagy esztétizáló hangvételben alkotó polgári nagy írók (mint Shi Zhecun, Shao Xunmei, Ye Lingfeng, Eileen Chang) között.
Sanghaj volt a kiindulópontja a kínai filmgyártásnak is. 1913-ban az első kínai rövidfilm a Nanfu Nanqi (A bajos pár) és 1923-ban az ország első játékfilmje  Az árva lány (nagyapja ?)) is itt készült. Ez a két nagy hatású film eredményezte, hogy Sanghaj Kína filmipari központjává vált. Az 1930-as években felvirágzott sanghaji filmipar, a Marilyn Monroe típusú sztárokat (mint Zhou Xuan) generált. A sanghaji filmipar és a filmes szakemberek a város kommunista megszállása után Hongkongba vándoroltak át.A sanghaji kultúra nagy része a kommunista megszállás után Hongkongban keresett menedéket magának.

Városkép
Sanghaj alapvetően nem tartalmaz régi emlékeket. A legtöbb épület a 19. század, még inkább a 20. vagy 21. század építészetét dicséri. A város az 1992-es gazdasági reformokat követően városképében is nagyot változott, rohamléptekben felhőkarcolók lepték el a várost.

Shanghaj Látnivalói;
*A Bund
* Sanghaj Múzeum
* Sanghaj Nagy Színház
* Longhua pagoda
* Örömök Kertje
* Jade Buddha temploma
* Szent-Ignác székesegyház
* Xiaodaoyuan mecset
* Lu Xun lakása
* A Kínai Kommunista Párt alakuló kongresszusának emlékmúzeuma
* Szun Jat-szen villája
* Csang Kaj-sek villája
* A Kelet Gyöngye tv-torony
 
 
Közlekedés

Sanghaj belvárosának mai úthálózata az 1840-es években épült ki. Az 1900-as években a gyarapodó városban szükségessé vált a tömegközlekedés megindulása. Így mintegy 120 kilométer villamoshálózat épült ki, amely azóta már megszűnt. A városban működik a világ legrégebbi folyamatos trolibuszhálózata, amely 1914. november 15-én állt üzembe.

Az 1990-es évek elejéig Sanghaj infrastruktúrája nem sokat változott az 1949-ban volt állapotokhoz képest. Ezt követően óriási összegeket fordítottak az akkor már elviselhetetlen infrastruktúra feljavítására, így mára – a legtöbb kínai városokkal ellentétben – ismét alapvetően jónak mondható a város közlekedése, miközben a légszennyezettség is viszonylag alacsony.
A városban több mint ezer autóbuszjárat működik. Jelenleg négy metróvonal üzemel, de újabbak is kilátásban vannak. Az 1995. április 10-én megnyitott hálózatot a tervek szerint 2020-ig 300 kilométer hosszúra akarják fejleszteni. 2004. január 1-jén Sanghajban nyílt meg a német Transrapid cég fejlesztéseként a világ első működő mágneses függővasútja is, amelyen 30 kilométer megtétele mindössze 8 perc.

Sanghaj autósközlekedése is nagyot változott az utóbbi tizenöt évben. Két körgyűrű (a külső még részben építés alatt) többszintes csomópontokkal, két fontos híd a Huangpu folyón és rengeteg autópálya épült meg a városban. 2003. június 8-án kezdték meg a város déli részén a világ leghosszabb, 36 kilométeres hídjának építését, melynek tervezett építési költsége 11,8 milliárd renminbi jüan (1,42 milliárd amerikai dollár). A híd befejezése 2008-ra, átadása 2009-re várható.
A város a távolsági közlekedésben is nagy szerepet játszik, kikötője Rotterdam és Szingapúr kikötőjét megelőzve a világ legforgalmasabb ilyen létesítménye, és egyben átrakodóhelyként szolgál a Császári Csatorna és a Jangce felé.

Sanghaj három fontos vasútvonal kiinduló helye. Itt a végállomása a Jinghu szuperexpresszek által használt, Peking– Nanjing felől érkező Jing Hu vonalnak , a Hangzhouból jövő Hu Hang vonalnak és a Ningbo felől érkező Xiao Yong vonalnak . Sanghaj két repülőtérrel rendelkezik: a Hongqiao és a Pudong Nemzetközi Repülőtérrel. Ez utóbbi a kiindulópontja a városi mágnesvasútnak. Helyi légitársasága a China Eastern
 
Forrás : http://hu.wikipedia.org
 
 
2018. November 18.
Jenő
  Keresés:
     
  Bejelentkezés:
Név:  
Jelszó:  

Regisztráció
Hirdetés

Hirdetés

  © 2018. Oriental Art Kft. MÉDIAAJÁNLAT | KAPCSOLAT | NYILATKOZAT | MÚZEUMOK | KÉP ÉS IRODALOM | OLDALTÉRKÉP Készíttte: InterPont Plus Kft.