Hátterek-témák   |   Követséginfó   |   Gasztronómia   |   Feng Shui   |   Füstölők   |   Fűszerek   |   Kézműves anyagok   |   Gyógynövények   |   Ásványok   |   Vallás   |   Tea   |   Illóolajok   |   Jóga  


Vaisnavizmus
      |   Vaisnavizmus   |   Vaisnava-szahadzsijá   |
Vaisnavizmus
 
A vaisnavizmus (más néven: Krisna-hit) teológiai tételei
olyan ősi indiai írásokon alapulnak, mint például a Védák, az
upanisadok, a puránák, vagy a Mahábhárata eposz részét képező
Bhagavad-gítá. A vaisnavizmus mai gyakorlatában a
legkiemelkedőbb jelentőséggel (a néha „India Bibliájának” is
nevezett) Bhagavad-gítá, illetve a puránák közül a
Srímad-Bhágavatam áll.
A vaisnavizmus egyik legfontosabb tétele - a hinduizmus
körén belül általánosan elfogadott - lélekvándorlás gondolata. 
Eszerint az ember (és minden más lény) nem a testének
tekintendő, hanem egy örök, láthatatlan, transzcendentális
természetű léleknek, amit szanszkritul átmának (önvalónak)
neveznek. Ez a természetfeletti „részecske” ebben a világban
különféle testeket ölt magára és vet le magáról, ahogyan a
ruháinkat cseréljük. A lélek léte örök, azonban az anyagi
testek romlandóak, megöregszenek és elpusztulnak. Így a lélek
egy új testbe kényszerül vándorolni. Hogy milyen testbe kerül,
az a korábban elkövetett tetteinek erkölcsi súlyától függ. Az
élőlények sorsát szabályzó törvényszerűséget karmának nevezik,
amit cselekedeteivel maga az élőlény alakít ki. Az átmá
(lélek) egyaránt megszülethet növényi, vagy állati, vagy
emberi testekben - az élet forrása, a lélek minden fajban
egyforma, csupán az öltözet különbözik. Ez a felfogás az egyik
oka az Indiában széles körben elfogadott erőszak nélküliségnek,
az állatokkal való könyörületességnek, illetve a
vegetarianizmusnak is.
A vaisnava teológia szerint Isten megértésének különböző
fokozatai vannak. Az ő energiái mindent áthatóak, ám az
energiák forrás végeredményben egy Legfelsőbb Személy. Vagyis
egészen személyes jellemvonásokkal rendelkezik: formája van,
cselekedetei, szokásai és különleges tulajdonságai. Ez nem azt
jelenti azonban, hogy a földiekhez hasonló, anyagi teste
lenne, hanem transzcendentális, soha nem öregedő és el nem
múló, gyönyörrel teli, lelki testtel rendelkezik. Ezt a
perszonális Istent nevezik Krisnának (Visnunak), ami arra
utal, hogy fenséges tulajdonságai által „mindenkit vonz”. Az
egyéni élőlények, parányi lelkek eredendőn Krisna (Visnu)
társaságában, a lelki világban éltek, de szabad akaratukat
rosszul használva elfordultak Istentől, és így az anyagi
világba zuhantak. Ezt a világot éppen azért hozza létre a
Teremtő, hogy helyet biztosítson a függetlenségre vágyó, önző
lelkeknek. Az anyagba esett lélekszikrák valódi kilétükről
megfeledkezve különböző anyagi burkolatokat (testeket) öltenek
magukra, és ezen keresztül próbálják élvezni létüket. Azonban
az anyagi világ alacsonyabb rendű természete és mulandósága
révén soha nem teheti elégedetté az elveszett boldogságukat
kutató élőlényeket.
Isten időről időre különböző formákban alászáll ebbe a
világba, éppen azért, hogy emlékeztesse a dzsívákat (a parányi
lelkeket) elfelejtett helyzetükre, régen elhagyott otthonukra,
és a Hozzá fűződő kapcsolatukra. Az ilyen formában megjelenő
isteni lényeket inkarnációknak, szanszkritul avatároknak
nevezik. Isten olykor személyesen jön el a Földre, és van,
amikor egy parányi lelket küld el, megbízva őt üzenete
hirdetésével. E gondolkodásmódból adódik a hinduizmus eredendő
toleranciája a különféle vallások iránt: ha más vallások hívei
egy másik szentírást és vallási tanítót követnek is, végső
soron a tanítások forrása ugyanaz a Legfelsőbb Lény, aki
segíteni igyekszik a különböző helyeken és időben élő
lelkeken. Isten a kinyilatkoztatáson keresztül, és a
tanítómesterek által mutatja meg azt a lehetőséget, ahogy a
lélek újra eljuthat eredeti otthonába, vissza Istenhez. A
szentírások tanulmányozása, egy hiteles lelki tanítómester
elfogadása és követése elengedhetetlen feltételek ehhez az
„üdvözüléshez”, a lélekvándorlás körforgásából való
megszabaduláshoz. Emellett a lelki gyakorlónak fontos erkölcsi
követelményeknek is eleget kell tenni (például tartózkodás a
kábító és mámorítószerektől, a húsevéstől), és emellett
rendszeres ismételnie kell Istennek a védikus írásokban
kinyilatkoztatott neveit, melyek fontosságát a védikus írások
különösen hangsúlyozzák a jelenlegi korszakban: Haré Krisna,
Haré Krisna, Krisna Krisna, Haré Haré, Haré Ráma, Haré Ráma,
Ráma Ráma, Haré Haré.
A lelki élet szabályait komolyan követő hívő megszabadul
múltbeli rossz tetteinek minden következményétől (karmájától),
és végül teste elhagyása után nem kell egy újabb evilági
testben megszületnie, hanem elfoglalja helyét a lelki
birodalomban, mint a Legfelsőbb Lény egyik örök társa. Ez a
vaisnava-hívők (Krisna-hívők) életének végső célja.
 
 
Forrás: www.vallásfórum.hu
 
2017. Október 18.
Lukács
  Keresés:
     
  Bejelentkezés:
Név:  
Jelszó:  

Regisztráció
Hirdetés

Hirdetés

  © 2017. Oriental Art Kft. MÉDIAAJÁNLAT | KAPCSOLAT | NYILATKOZAT | MÚZEUMOK | KÉP ÉS IRODALOM | OLDALTÉRKÉP Készíttte: InterPont Plus Kft.