Hátterek-témák   |   Követséginfó   |   Gasztronómia   |   Feng Shui   |   Füstölők   |   Fűszerek   |   Kézműves anyagok   |   Gyógynövények   |   Ásványok   |   Vallás   |   Tea   |   Illóolajok   |   Jóga  


Jóga és története
Jóga
 
 
A jóga (yoga), a keleti bölcselet egy formája, ami Indiában
fejlődött ki a hinduizmus és a buddhizmus kulturális
közegében. A jóga művelője a jógi (szanszkritül a férfi
jógikat joginnak, a női jógikat pedig jogininek is nevezik).
A jóga célja a testi és a szellemi erők felébresztése.
Eszerint alapvetően kétféle jógát különböztetünk meg:
testi és szellemi jógát.
A jógának több változata ismert, amelyeket a különbőző
személyiségtípusokhoz fejlesztettek ki. Indián kívül először          
a hatha jóga vált népszerűvé a 20. századi nyugati világban,
ma már azonban Európában is szinte minden ága elérhető
jógaközpontok által.
//
A jóga gyakorlatai és célja
A modern jóga gyakran tartalmaz a hinduizmusból származó tradícionális elemeket, mint például az erkölcsi és etikai alapelveket, a test megerősítésére és jó állapotának megőrzésére szolgáló pózokat (az úgynevezett ászanákat vagy más néven tartásokat), a spirituális filozófiát, a guru által történő útmutatást, a mantrák (szent szótagok) ismételgetését, a légzés szabályozását és az elme meditációval történő elcsendesítését, Ezeket az elemeket általában adaptálják a nem hindu jógik számára.
A jóga minennapos gyakorlása önmagában is hasznos. Javítja az egészséget, jó közérzetet teremt, mentális megtisztulást hoz és az életminőség javulását eredményezi. A jóga szakértője megtapasztalhatja a számádhit, az elmélyült meditációt, amely eksztatikus élménnyel jár.
A jóga céljait a különböző tradíciók értelmében többféleképpen magyarázzák. A teista hinduizmusban a jóga az az eszköz, amellyel az ember közelebb kerülhet istenhez és amely hozzásegítheti őt az istennel való egyesüléshez. A buddhizmus, amely nem tartja lényegesnek a teremtő istenben történő hitet, a jógában látja az utat a bölcsesség, a könyörületesség és a megértés felé. A nyugati kultúrák, amelyek nagyobb hangsúlyt fektetnek az individualizmusra, a jógát az önismeret fejlesztésére és a különböző életszemléletek egyesítésére használják. A hindu jógában az önfelismerést és a megvilágosodást hasonlóan értelmezik, úgy tartják a jóga gyakorlása által feltárul az én isteni természete.
A jóga véső célja a megszabadulás (móksa) elérése, amely által a lélek kikerül a születés és a halál körforgásából (szamszara). A jóga által uralható a test, az elme, továbbá az érzelmek és a vágyak. Fokozatosan vezet el a lét igazi természetének megismeréséhez. A jógi akkor éri el a megvilágosodást, amikor tudata megszűnik és megtapasztalja az egyesülés örömét. Az egyesülés a védánta filozófia szerint történhet a egyéni lélekkel (Átmannal) vagy a mindenhatóval (Brahmannal), a teista hinduizmusban és a buddhizmus bizonyos formáiban pedig valamely istennel vagy istennővel. A megvilágosodás a korlátozott ego pusztulásához és az univerzum egységes természetének felismeréséhez vezet.
Habár az átlagember távol áll a megvilágosodástól, a jóga képes elvezetni a spirituális tudatossághoz, illetve a könyörületességhez és a megértéshez. A jóga ugyan erősen kötődik a hinduizmushoz, művelői mégsem tekintik vallásnak, és miközben tartalmaz olyan gyakorlatokat, amelyek a vallásos emberek számára hasznosak, alkalmazható azok számára is akik nem vallásosak.

Eredete
Az Indus-völgyi civilizáció romjai közül 6-7 ezer éves, meditáló jógikat ábrázoló képek kerültek elő. Több kutató az ősi Rig-Védában véli felfedezni a jóga eredetét, amit Kr.e. 1200 és 1500 között írtak. Az első írott emlék Patandzsáli (Patanjali), a Kr.e. 4. században élt indiai bölcs szútráiból maradt fenn, az összes többi jógakönyv tulajdonképpen erre alapozódik. A jóga elméletének és céljainak részletes kifejtése megtalálható az Upanisadokban, amely Kr.e. a 8. és 4. század között keletkezett. Ezt a művet Vedanta-nak is nevezik, mivel a Védák befejezésének, avagy konklúziójának is tekintik. Az Upanisadokban az isteneket kiengesztelő áldozat bemutatások és ceremóniák dominálnak az új felfogással szemben, amely szerint egy, az erkölcsi kultúrán, a tudat kontrollálásán és edzésén keresztül bemutatott belső áldozat által az ember eggyéválhat a Legfelsőbb Lénnyel (amelyre Brahmanként vagy Mahatmanként hivatkoznak).

A jóga szó értelmezése
A jóga szó a szanszkrit judzs szótőből származik, melynek jelentése: összeköt, egyesít, igába fog. Az egyéni lélek (átma) és az univerzális lélek (paramátma) egyesítésére utal, de vonatkoztatható a test, a tudat és a lélek egyesítésére történő utalásként is.

A jóga változatossága
 
A jóga hosszú története folyamán számos iskola jött
 létre, új irányzatok alakultak ki és az irányzatok
egyesülésére is sor került, de általánosságban minden
változatra kijelenthető, hogy a megvilágosodás felé
vezető utat keresi.
 
A jóga négy fő változata:
Bhakti jóga (az imádat és a rajongás jógája) Karma jóga (az önzetlen munka jógája) Dzsnyána jóga (a tudás és a józan ítélőképesség jógája) Rádzsa jóga (nyolc ágra osztott képzési rendszer, amely kihangsúlyozza a meditációt).
Gyakorlataik átmenetet képeznek a vallás és a tudomány között. Jellemzőik nem feltétlenül zárják ki egymást (egy önzetlenül dolgozó személy járhatja a tudás és józan ítélőképesség útját).
Léteznek egyéb jógaváltozatok is, úgymint mantra jóga, kundalini jóga, Iyengar jóga, krija jóga, integrál jóga, nitja jóga, maha jóga, purna jóga, anahata jóga, tantra jóga, tibeti jóga stb. A rádzsa jógát ("királyi jóga") ashtanga jógának ("nyolc ágú jóga") is nevezik, amely nem összetévesztendő a Sri K. Pattabhi Jois által kifejlesztett ashtanga vinyásza jógával, amely a nyugati országokban gyakran önmagában gyakorolt hatha jóga egy változata.

A jóga és a vallás
A hindu-, buddhista-, szikh- és dzsain hagyományok szerint a jóga spirituális céljai elválaszthatatlanok a vallástól, amelyet egyben a jóga részének is tekintenek. Némelyik jógi ugyan finoman megkülönbözteti a vallást és a jógát, mivel az előbbi szorosabb kapcsolatban áll a kultúrával, az értékrenddel, a hittel és a szertartásokkal, míg az utóbbi inkább az önfelismerésre (a végső igazság megtapasztalására) fókuszál, lényegében a kettő kiegészíti egymást. Sri Ramakrishna úgy tartotta, hogy a vallás a olyan, mint egy magot körülvevő héj. Mindkettőre szükség van, "de ha valami el akar jutni a maghoz, annak el kell távolítania a gabona héját".
A jóga némely változata gazdag ikonográfiával rendelkezik, míg más változatok inkább puritánok és egyszerűségre törekednek. A jóga hindu követői büszkék vallási hagyományaikra, míközben a nem hindu jógik szerint a jóga nyíltabban gyakorolható azok számára, akik nem követik a hindu vallást.
Habár a jóga gyökerei Indiába nyúlnak vissza, több modern jógi is (mint például Swami Vivekananda vagyy Paramahansa Yogananda), nyugatra költözött, mert úgy látták hogy ott is van remény a hagyományok megőrzésére. A jóga kritikusai a nyugati jógát általában azzal a váddal illetik, hogy felhígult, leromlott, elvesztette a spirituális gyökereit (a populáris jóga ugyanis főként a fizikai gyakorlatokra koncentrál). Sok Indián kívül élő jógi szerint a jógát célszerű történelmi gyökerei és modern adaptációi szerint egyaránt definiálni.

Közös vonások
A jóga legtöbb változatának része a koncentráció (dhárana) és a meditáció (djána) gyakorlása. Patandzsáli szerint a dhárana "a tudat egyetlen pontra való rögzítése". Az összpontosítás bármely érzékszervre vonatkozhat (például arra, hogyan áramlik át a levegő az orrlyukakon a légzés során). A koncentráció fenntartásával a jógi eljuthat a meditáció állapotáig, ahol a legbelső lénye feltárul. A meditálás gyakran jár a béke, a boldogság és az egység érzetével. A meditáció tárgya iskolánként eltérhet. Történhet a csakrákra, a szív középpontjára (anahata) a harmadik szemre (ajna), valamely istenségre, mint Krisna, vagy egy érzésre, mint például a béke. A nem dualista iskoláknál (mint az Advaita Vedanta) a meditáció tárgya lehet egy alak és tulajdonságok nélküli istenség (Nirguna Brahman). A buddhisták ehhez hasonlóan az ürességen meditálnak.
Az iskolák többségére jellemző a spirituális tanító (szanszkritül guru, tibetiül láma) megléte, aki némelyik iskolában fontosabb hittudósi, papi szerepet tölt be. A tanítvány (szádhaka, sisja vagy csela) a kezdetektől fogva a guru útmutatásait követi. A satgurukért (a valódi mesterekért avagy spirituális mesterekért) a tanítványok rajonganak. A hagyomány szerint a mester tudását a tanítvány örökli és adja tovább. Ezt a végtelen láncolatot guruparamparának nevezik.
A jóga hagyomány részben az elsajátított gyakorlatokban részben pedig a jóga technikáit és filozófiáját ismertető szövegekben rejlik, amelyeket számos guru ír, fordít és lát el magyarázó szövegekkel. A guruk néha egy ashramot vagy szerzetesrendet alapítanak, amely idővel tanítványokkal bővül, akik a gyakorlatok mellett elsajátítják a mantrákat, a spirituális énekeket és tanulmányozzák a szent szövegeket. Az egyes elemek fontossága iskoláról iskolára változik. A különbségek oka általában az, hogy az iskolák különböző igényű, hátterű, természetű diákokkal foglalkoznak. A jóga tradíció kedvelt téma a költészet, a zene, a tánc és más művészetek számára.
Patandzsáli
A klasszikusnak számító Jóga szútra című műve, amellett hogy gyakorlati útmutatóként szolgált a legtöbb ashram számára, a jógát a hat hindu ortodox bölcseleti rendszer (az úgynevezett darsanák), közé emelte. A jóga darsana gyökerei a számkhjáig nyúlnak vissza, és idővel a buddhizmus is hatást gyakorolt rá. Átvette a számkhja filozófia ismeretelméletét, az egyéni lélek (Purusha) és a természet (Prakriti) fogalmát, de elvetette annak ateizmusát.
Patandzsáli a Jóga szútrában a jóga céljaként említi meg a mentális folyamatok lecsendesítését (csitta-vritti-niródha), amely a tartós meditáció (djána) és annak elmélyülésével a megvilágosodás (számádhi) eléréséhez vezet. Ehhez be kell tartani a tilalmakat (jama) és az előírásokat (nijama), amelyek szintén részei a nyolc tagból álló rendszernek. Patandzsáli jógáját rádzsa ("királyi") vagy ashtanga ("nyolc ágú") jógának is nevezik, megkülönböztetve ezzel az irányzatot a hatha jógától.
A nyolc ág:
(1) Jama (Az öt "tilalom"): erőszakosság, hazugság, lopás, mértéktelenség, birtoklási vágy
(2) Nijama (Az öt "előírás"): tisztaság, elégedettség, aszkézis, önképzés, (a "Nagy Igazság", isten vagy egyéb szent dolog iránti) odaadás
(3) Ászana: Különféle testtartások.
(4) Pránájama: Az éltető lélegzet, a prána irányítása.
(5) Pratjahára ("Befelé tekintés"): melynek során az érzékek és az érzékelés tárgyai nem lépnek kapcsolatba egymással
(6) Dhárana ("Koncentráció"): A figyelem egyetlen dologra való összpontosítása.
(7) Djána ("Meditáció")
(8) Számádhi: Nem evilági tudatállapot vagy transz (az abszolút igazság megnyilvánulása)

Isten szerepe a jóga filozófiájában
A jóga filozófia több bizonyítékot is felhoz a
legfőbb isten (Ishvara) létének igazolására:
Bizonyítéknak tekinthetők a Védák és a
hozzájuk kapcsolódó Upanisadok, amelyek
írnak istenről.
Folyamatosság: az emberek és egyéb dolgok
változásai, eltérései korábbi állapotuktól.
Némelyik ember esztelen, némelyik pedig bölcs
. Lennie kell valakiek, aki a legmagasabb szintű
tudással rendelkezik - egy mindentudónak,
aki isten.
Kozmikus evolúció, amely az univerzum
kialakulásához vezetett. Ennek oka a lélek
(purusha) és a természet (prakriti) kapcsolata.
A purusha állandó, a prakriti pedig öntudatlan.
A két dolog között nem teremthet kapcsolatot
senki, isten kivételével, aki mindentudó lényként
képes erre is.                                                                
 
Az istenségre történő meditáció a legjobb módja a megszabadulás elérésének. Ha olyasvalakiről meditálunk, aki segíti a megszabadulást és ez meg is történik, akkor a meditáció tárgyának léteznie kell.
Ishvara a purusha egy különleges formája, aki a szomorúság és a karma törvényein kívül létezik. Ő egyetlen, tökéletes, végtelen, mindentudó, mindenütt jelenlevő, mindenható és örök. Nem jellemezhető a számkhja tudatállapotaival, a tamasszal (passzivitás, tompultság), a szattvával (tisztaság) és a radzsasszal (aktivitás, izgatottság). Különbözik a megszabadult lelkektől is, mert Ishvara sosem volt rabul ejtve. Kedves és irgalmas, a félistenek (dévák) és a bölcsek (risik) atyja és guruja, a Védák szerzője.
A jóga rendszere talán a legelső filozófia a világon, amely a monoteizmust bizonyítottnak tekinti. Ishvarát egyedülállónak és különlegesnek tartja. Amennyiben azt feltételezzük, hogy több isten van:
Két isten esetében, ha az első felruház valamit egy bizonyos tulajdonsággal (például fehér színűvé teszi), míg a másik ugyanazt megpróbálja felruházni egy ezzel ellentétes tulajdonsággal (például fekete színűvé teszi), akkor a két dolog ütközni fog egymással. Más megközelítésben, ha két isten van és az egyikük uralni kezdi a mindenséget, akkor a másik megszűnik istennek lenni. Csoportban dolgozó istenek esetében, ha a feladatokat megosztják egymás között, akkor addig amíg az egyik isten dolgozik, addíg a többi isten léte feleslegessé és szükségtelenné válik.
 
 
Forrás : http://hu.wikipedia.org
 
2017. December 15.
Valér
  Keresés:
     
  Bejelentkezés:
Név:  
Jelszó:  

Regisztráció
Hirdetés

Hirdetés

  © 2017. Oriental Art Kft. MÉDIAAJÁNLAT | KAPCSOLAT | NYILATKOZAT | MÚZEUMOK | KÉP ÉS IRODALOM | OLDALTÉRKÉP Készíttte: InterPont Plus Kft.