Hátterek-témák   |   Követséginfó   |   Gasztronómia   |   Feng Shui   |   Füstölők   |   Fűszerek   |   Kézműves anyagok   |   Gyógynövények   |   Ásványok   |   Vallás   |   Tea   |   Illóolajok   |   Jóga  


Sárkánykirály
SÁRKÁNYKIRÁLY (longwang)

A sárkánykirály a vizek gazdája, a sárkányok feje a kínai mitológiában. A korai szövegek szerint a sárkánykirály hatalmas termetével tűnt ki a többi sárkány közül. Egyes vélemények szerint a sárkánykirály alakja a buddhizmus hatására alakult ki (a buddhista szútrák kínaira fordításakor ugyanis a Nágarádzsa "kígyókirály" szót longwang-ként fordították). A buddhista felfogás szerint nyolc sárkánykirály létezik, az elterjedtebb taoista változat szerint azonban négy van belőlük, a négy tengernek megfelelően. Ezek az egyes forrásokban különböző neveken szerepelnek, de mindannyian Ao fivérei voltak. Idővel kialakultak a Kína négy fő folyójának sárkánykirályáról alkotott képzetek is. A népmesékben és népi hiedelmekben Ao Duang-ot, a Keleti-tenger sárkánykirályaként (Donghai Longwang) hitték mindközül a leghatalmasabbnak. A késői néphitben a sárkánykirályt gyakran tekintik az őselemek fejének, akinek alárendeltje a mennydörgés istene, Leigong, a villám istennője Tianmu, a szél istene Fengbo és az eső istene Yushi. Még később a sárkánykirály a Jádecsászár (Yudi) alárendeltjeként jelenik meg, aki ha ellátogat ura palotájába, sűrű esőt hullat a földre. A késői folklórhagyományban a sárkánykirályt általában öregemberként képzelték el, aki víz alatti kristálypalotájában lakik. A sárkánykirály megszámlálhatatlan kincsek őrzője, saját tengeri hadsereggel rendelkezik, amely teknősökből, tintahalakból, rákokból és más tengerlakó állatokból áll, akiknek közös jellemzője, hogy képesek átváltozni. A művészetben a sárkánykirályt gyakorta ábrázolják botra támaszkodó öregemberként, botjának díszgombja sárkányfejet formáz. Az irodalomról sokszor esik szó fiairól, lányairól is. A sárkánykirály kultusza igen elterjedt volt a régi Kínában, szinte minden városban, faluban állítottak neki templomot, oltárt a folyók, patakok partján, a gázlóknál és a kutaknál. Közbenjárását kérték a tengerészek, a halászok, a földművesek, de még a vízhordók is. Aszály idején szobrát kivitték a templomból és a tűző napra állították, áradáskor pedig végig vitték a földeken, hogy megmutassák neki mekkora kárt okozott. Ha mindez nem segített a szobrot vízbe fojtották. A császárok olykor címeket adományoztak a sárkánykirálynak, de olyan is volt, hogy bűnei miatt rangjától megfosztották és messzi vidékekre számkivétésükről rendeletet adtak ki.


Forrás: http://www.terebess.hu/keletkultinfo




2019. Augusztus 23.
Bence
  Keresés:
     
  Bejelentkezés:
Név:  
Jelszó:  

Regisztráció
Hirdetés

Hirdetés

  © 2019. Oriental Art Kft. MÉDIAAJÁNLAT | KAPCSOLAT | NYILATKOZAT | MÚZEUMOK | KÉP ÉS IRODALOM | OLDALTÉRKÉP Készíttte: InterPont Plus Kft.