Szerecsendió
A szerecsendiófa (latin neve: Myristica fragrans), népi elnevezése: (muskátdió) családjának névadó fája, illetve cserjéje. A fa termésének szárított húsa
a szerecsendióvirág (macidis flos), magva (nux mochata) a szerecsendió.
Napjainkban Indonéziában, Nyugat-Indiában, Brazíliában és Madagaszkáron termelik.
Jellemzése:
Magassága elérheti a 15-18 métert is.
Az örökzöld növény neve félrevezető, mert a szerecsendiófa valójában nem diófa, és diója sem igazi dió, hanem mag, ami egy 8-10 cm hosszú sárga, húsos termésben helyezkedik el. Ezt a magot veszi körül a vörös, tagolt magköpeny.
A „szerecsendió-virág” a termés húsától megszabadított, vagyis a magról leválasztott magköpeny. A „szerecsendió-virág” (macidis flos), (vagy rövid népszerű nevén „macis”), a [[[16. század]] óta kedvelt fűszer Európában. Népszerűségét illóolajainak köszönheti, melynek fő alkotórésze, a miriszticin.
Felhasználása:
A szerecsendió kellemesen aromás fűszer. A termésből kifejtett magját szárítva, egészben, vagy őrölt formájában használjuk. Hús és zöldség levesek, mártások, főzelékek, burgonyás ételekhez, vagdalt húsok és halak, vadételek ízesítője. Használhatjuk még mézes süteményekhez is, de mérsékelten adagoljuk, mert csípősssé teheti a süteményt.
Gyógyhatása:
Erős fűszer, óvatosan kell használni. Mérsékli a savtúltengést, javítja az emésztést.
Forrás : http://hu.wikipedia.org
|
