Hátterek-témák   |   Követséginfó   |   Gasztronómia   |   Feng Shui   |   Füstölők   |   Fűszerek   |   Kézműves anyagok   |   Gyógynövények   |   Ásványok   |   Vallás   |   Tea   |   Illóolajok   |   Jóga  


Kínai bútorfák
Kínai bútorfák
Kína klimatikus viszonyai mindig is megkövetelték, hogy a legmagasabb minőségű bútorok trópusi keményfából készüljenek. Ezzel küszöbölték ki a fa gyors összezsugorodását és összeszáradását. A kemény fákat többnyire Délkelet-Ázsiából importálták, de Kínán belül is voltak egyes területeken olyan őshonos fafajok, melyek alkalmasak voltak jó bútorfának. A szélesebb körben használt bútorokat ugyanakkor többnyire könnyebben megmunkálható erdei fenyőből, szilből és ciprusból készítették.
Az egyes kínai bútorfák pontos meghatározása nehézségekbe ütközik, mert gyakorta - a külsődleges hasonlóságokat figyelembe véve - összefoglaló megnevezéseket használtak a rendszertanilag más fajba tartozó fák megnevezésére, ráadásul a rendszertanilag összetartozó fafajokat a különböző délkelet-ázsiai országokban is máshogy nevezték.
Az alábbiakban a kínaiak által meghatározott bútorfa megnevezések alatt, megpróbáljuk megadni az abba a csoportba tartozó fafajokat.

Magas minőségű klasszikus kínai bútorfa típusok:
 
Zitan
1.: Pterocarpus santalinus (paliszander, vörös szantálfa, kelet-indiai szantálfa)
2.: Dalbergia faj (Dalbergia benthamii) (rózsafa, paliszander) a korábbi időkben használt, Kínában őshonos bútorfa faj
Korábban a fekete datolyafával helyettesítették (hamisították)
Az egyik legnemesebb kínai bútorfa típus, melyet már a legkorábbi időktől használtak szekrények, állványok stb. készítésére. Sűrű erezete, fényes felülete, súlya és keménysége a legfontosabb jellemzői. Színe a vörösesbarna sötét árnyalataitól, egészen a vöröses, feketés-vöröses árnyalatokig terjed. Nem őshonos Kínában, így India trópusi erdeiből és a Szunda-szigetekről importálták. Semmi köze az általunk jobban ismert illatos fehér szantálfához (Santalinum faj).


 
Huali
Ennek a fatípusnak a megnevezései koronként változtak:
A: A Ming-korban (1368-1644) huang huali (sárga huali)
B: lao huali (öreg huali) XIX. sz. első fele
C: xin huali (új huali) vagy hungmu (vörös fa) a korai Ming-bútorok replikáinál
1.: Ormosia henryi (óriás-akác) (Kínában hongdounak, azaz vörösbabfának nevezik)
2.: Pterocarpus indicus (indiai-rózsafa, ambonfa, andaman vörösfa, manilai padukfa)
 
 Leguminosae
A Song-kortól égészen a Qing-dinasztia kezdetéig használt fafajta. A Ming-korig egyaránt használtak importált és őshonos huali fát bútorkészítésre. A fa alakja kiszáradásakor nem változik, sötétszínű, vagy vöröses-barna árnyalatú, finom sűrű erezetű és rendkívül kemény. Fujianben a XII-XIII. században előszeretettel használták a Vietnamból és Kambodzsából importált ún. "pézsma-fát" a rózsafa helyettesítésére. Ezt a fatípust is huali fának azonosították be. A XIII. századtól különböztették csak meg a kínai bútorszakértők az illatos Délkelet-Ázsiából származó fát, a Kínában is őshonos "eredeti hualinek" nevezett párjától. A bútorkészítés során, az öreg fák tönkjét előszeretettel hagyták még évekig a földben, hogy speciális illatuk és színük kialakulhasson.
 
 Hungmu ("rózsafa")
1.: Pterocarpus indikus egyik alfaja (A XVIII. században a vörös szantálfa helyettesítésére használták)
2.: Adenauthera pavonina (epenefa, Mimosaceae)
3.: Dalbergia latifolia (paliszander)
Használata csak a korai XVIII. században vált általánossá. Az ebbe a csoportba tartozó fák egyaránt megtalálhatók őshonos fafajként Kínában (1. fafaj esetében), a Fülöp-szigeteken: andaman vörösfa, burmai rózsafa, narra fa néven és (2. fafaj esetében) Bengal, Asszam, Bombay, Burma területén.
 
 
Jichimu (madárszárny fa)
1.: Cassia siamea (Leguminosae) (sziámi kassziafa)
2.: Ormosia hosiéi (óriás-akác)
3.: Caesalpiniacea család (Délkelet-Ázsiából importált fajai)
Gyönyörű sűrű erezetű, igazán kemény fafajta, mely az egyik legmegbecsültebb barna, illetve sötét-kávészínű bútorfa típus. Nevét az egyedülálló erezete mintázatáról kapta. Kínában őshonos fajait (1, 2) és importált fajait egyaránt használják bútor és faragások készítésére.
 
 
Egyéb bútorfák:
Xiangzhang (kámforfa)- Cinnamomum camphora
Kedvelt bútorfa Kínában. Leginkább a bútorok bogár kártevőivel szembeni ellenállása miatt kedvelik és selyem, ruhaanyagok, sőt hagyományos patikákban gyógykészítmények tárolására egyaránt használják. A dél-kínai területeken nagy mennyíségben található, de legnagyobb számban Tajvanon fordul elő. Sötétvöröses árnyalatú belső részei sokkal keményebbek, mint a külső, a kéreghez közel eső világosabb részei. Átható illata szinte korlátlan ideig érezhető. Közepes keménységű és súlyú bútorfának számít.
Ismert a sárga kámforfa is (C. parthenoxylon), mely szintén Dél-Kínában nő, de tulajdonságaiban messze elmarad rokonától. Illata idővel elmúlik, puhább és olcsóbb bútorfa.
 

Baimu (ciprusfa) - Cupressus sp.
A Song-korban a ciprusfát az ún. "déli fák" (nanmu) kategóriájába sorolták. Később már a vegyes puhafák közé, bár a Ming-korban ennek ellenére szívesen használták bútorfának. A Qing-korban ismét "déli fa"-ként nevezték meg és értékesebb besorolást kapott. A legtöbb ciprusfát Sichuan tartományban találhatjuk, de a rosszabb minőségű ún. butháni ciprust Gansu tartományban és a fujiani ciprust Dél-Kínában a vietnami határ mellett, valamint a himalájai ciprust (Xizang bai) egyaránt használják bútorfának. A fája a legjobb belső részein sárgás-barna, néha vöröses árnyalattal keverve. Lassan szárad ki és nagy körültekintést követel, hogy ne repedezzen meg. Száradás után viszont nagyon ellenálló és a fakártevőket is elriasztja illata. Könnyű megmunkálni és polírozva szép, fényes felületet ad.
 

Huaimu (kínai-akác) - Robinia pseudoacacia L.
Az akácfát és a szilfát egy kategóriába sorolták a Song-kori klasszikusok (Yingzao fashi), mint "egyéb keményfa", bár fizikai tulajdonságaikat tekintve elmaradnak a magasabb kategóriába tartozó keményfáktól, mint amilyen a zitan. A legjobb minőségű akácfák Észak-Kínából származnak, deszkáik erősek, jól megmunkálhatók. Könnyű kiszárítani, kevésbé vetemedik, bár könnyen jöhetnek létre rajta repedések. Kiszáradás után ellenálló mind a rovarokkal, mind a környezeti hatásokkal szemben.
 
 

Jumu (déli-szilfa) - Zelkova schneideriana
A gyertyánszil (Zelkova), a szilfafélék (Ulmaceae) családjába tartozó, mintegy öt fa- és cserjefajt magába foglaló ázsiai növénynemzetség.
A szilfa, a suzhoui terület legkedveltebb és legelterjedtebb bútorfája. Különbözik északi párjától, mely erősebb és sűrűbb fatípus. A déli-szilfa főként Jiangsu, Zhejiang és Anhui tartományokban található, de Koreában és Japánban is találhatunk belőle hatalmas erdőségeket. Japánban keyakinak nevezik. A japán gyertyánszil (Z. serrata) magassága eléri a 30 m-t, sötétzöld levelei élesen fűrészesek. Japánban fontos ipari fa és bonsai-alapanyag. A belső farész sötétebb, kávébarna, vagy sárgás-barna. Jiangsuban három kategóriába sorolják a szilfát: 1. sárga szil (huangju), 2. vörös szil (hongju) és vérvörös szil (xueju). A vérvörös szilt tartják a legtöbbre, éppen ezért ez a legértékesebb típusa. Létezik az ún. kínai-szilfák (lang yu, U. parviflora) között a bíbor szil (ziyu) fajta, mely nehezen szárad ki, könnyen deformálódik, reped és nehezen megmunkálható, mégis kedvelt bútorfa típus. A kaukázusi gyertyánszil (Z. carpinifolia) és a kínai gyertyánszil (Z. sinica) kissé alacsonyabb fák, leveleik hullámosan fűrészesek.

Yumu (északi-szilfa) - Ulmus fajok
Észak-Kína legelterjedtebb bútorfa típusa. Több mint húsz fajtája létezik Kína szerte. Az északi szilfát leginkább bútorfának használják, ahogyan a japán szil (chunyu, U. davidiana var. japonica), valamint a mandzsúriai szil (lieye yu, U. laciniata) fajokat. Ezeknek a legszélesebb körben elterjedt szibériai-szil (bai yu, U. pumila) fajjal megegyezőek a tulajdonságaik. Fája sárgás-barna, beljebb gesztenyebarna, nehéz kiszárítani és könnyen reped. A szibériai faj kivételével gyenge szerkezetű és puha fafajok. Puhasága okán ugyanakkor könnyen megmunkálható és esztétikus mintázata, erezete is megfelelővé teszi bútorfának.
 
 

Hetao (diófa) - Juglans fajok
A Shanxi-tartományból származó Qing-kori bútorok többsége diófából készült. Ennél korábban ritkán találunk diófa bútorokat Kínában. Gyakran tévesztik össze a "déli fával" (nanmu), aminek olívzöld színe van, ellentétben a diófa arany-barna, vöröses-barna színével. A frissen megmunkált fa jellemző illatot áraszt. Észak-Kínában, Északnyugat-Kínában és Délnyugat-Kínában egyaránt megtalálható. Lassan szárad és száradás után tartja alakját, nem vetemedik. Bútorfának ugyanakkor leginkább a mandzsúriai diófát (J. mandsharica M.) használják, mert más fajait pl: közönséges diófa (J. regia L.) a termése miatt tartanak. Yunnan-tartományban található még a vad diófa (J. cathayensis), melyet szintén bútorfának használnak.
 

Zuomu, gaolimu (tölgyfa) - Cyclobalanopsis (qingfeng) - Quercus fajok (mali)
Bár rendkívül ritkák Kínában a tölgyfa bútorok, azért a tölgyet a legmagasabb minőségű bútorfák közé sorolják. Gaolimu fajtáját, a Yongzheng (1723-1735) császári műhelyekben előszeretettel használták bútorkészítésre. Száznegyven faját azonosították Kínában, melyeket örökzöld (qingfeng) és lombhullató (mali) fajaik szerint rendszereznek. Bútorkészítésre főként három faja alkalmas: 1. kék japán tölgy (C. glauca) mely szürkés-sárga és szürkés-barna, vörös és barna szálakkal. Nehéz vele dolgozni, nehezen szárad ki és rendkívül kemény. 2. fogazott tölgy (Q. acutissima) szintén sok helyen található meg Kínában. Hasonló a kék japán tölgyhöz, de színe vöröses-barna. 3. mongol tölgy (Q. mongolica) Észak- és Közép-Kína jellemző fafaja, de megtalálható Mongóliában, Koreában, Szibériában és Japánban is. A mongóliai egyes típusokat Gaolimu-ként nevezik meg, mely név Korea régi kínai megnevezéséből származik.

Nanmu (déli fa) - Phoebe nees - Machilus fa
Kiváltképpen a Ming írásokban említik, mint bútorfa típust. Főként szekrényeket, asztallapokat, vagy kisebb tárgyakat készítettek belőle. Tulajdonságai a cédrusfáéval egyezőek. Több mint harminc fajtája létezik a Yangzi-folyótól délre. Hainan-szigeten és Vietnamban is őshonos. Területi megoszlásban, ugyanakkor megkülönböztetünk: igazi nanmu fát (zhennanmu), mely Sichuan és Guizhou tartományokban található, bíbor nanmu fát (zinanmu), mely Dél- és Délkelet-Kínában honos, valamint hongmao-hegyi nanmu fát (hongmaoshan nanmu), mely Hainan-szigeten nő. Ezek a legjobb minőségű nanmu fafajták. Színe az olív-barnától, a vöröses-barnáig terjed. A világosabb árnyalatokat kevesebbre értékelik, mint a sötétebbeket. Mivel nehezen rothad, ezért előszeretettel használják építkezésekhez és hajóépítéshez. Jól kiszárítható, nem vetemedik könnyen. Frissen megmunkált állapotában átható illatot áraszt. Nagyra értékelt bútorfa. Csillogó felülete miatt "arany-fonál" (jinsi) fának is nevezik. Gyakran készítenek belőle szekrényajtókat.

Tielimu (vasfa)
Gyakran keverik össze a "madárszárny fával" (jichimu), bár színük különböző. A vasfa színe szürkés-fekete, tömör érzetet kelt, keménysége miatt többnyire nem faragott a felülete. Guangdong-tartományban régebben rengeteg helyen lehetett megtalálni, így az építőiparban használták fel elsődlegesen hidakhoz és házak szerkezetéhez. Hainan-szigeten az őslakók tüzifának használták. Mivel Észak-Kínában ritkaságszámba ment, mint keményfa, ezért nagyra értékelték és magas minőségű bútorokat készítettek belőle. A Ming szövegekben gyakran hivatkoznak a vasfára, mint kiváló bútorfára.
 

Wumu (ébenfa) - Ebenaceae család - Diospyros ebenum (ceyloni ébenfa)
Fekete, vagy barnás-fekete színű. Ritkán használják nagy bútorokhoz, mivel fája kisebb méretű, így inkább csak kiegészítő fa a nagyobb bútorokon. Előszeretettel készítenek belőle dísztárgyakat.
 
 
Zhazhen, zhajing (eperfa)
Általában az eperfafajokkal azonosítják be. Jiangsu-tartományban kedvelt bútorfa. Színe sötét árnyalatú vöröses-barna, kávé színű szövedékkel. Könnyen indul rothadásnak, így csak bútorfának használják.
 

Huangyang (puszpángfa) - Buxaceae család - Buxus fajok
Mivel cserje, így mérete nem engedi meg, hogy nagyméretű bútorokat készítsenek belőle. Ideális viszont a bútorok faragott betéteihez. Sűrű és strapabíró, faragásra alkalmas. Lassan nő, egyes fajai száz év alatt csupán tíz centiméter átmérőjűek, de Észak-Kínában, a Laoshan-hegyen nagyobb fajait is megtalálhatjuk. Nehezen szárad ki, sárgás színű, majd meleg barnás-sárga. A frissen megmunkált fának erős "földszaga" van. Egészen selymesre polírozható.

Prutkay Csaba
 
 
Prutkay Csaba: Vu, Csi, Csú és társai, avagy a kínai bútorok rövid története 
Prutkay Csaba: A kínai paraván
Dr. Fajcsák Györgyi: A Ming-bútor
Dr. Fajcsák Györgyi: Kínai bútorok reneszánsza 
Dr. Fajcsák Györgyi: A Ming-szék

Forrás: http://www.terebess.hu/keletkultinfo
 
 
 
2017. Október 18.
Lukács
  Keresés:
     
  Bejelentkezés:
Név:  
Jelszó:  

Regisztráció
Hirdetés

Hirdetés

  © 2017. Oriental Art Kft. MÉDIAAJÁNLAT | KAPCSOLAT | NYILATKOZAT | MÚZEUMOK | KÉP ÉS IRODALOM | OLDALTÉRKÉP Készíttte: InterPont Plus Kft.