Hátterek-témák   |   Követséginfó   |   Gasztronómia   |   Feng Shui   |   Füstölők   |   Fűszerek   |   Kézműves anyagok   |   Gyógynövények   |   Ásványok   |   Vallás   |   Tea   |   Illóolajok   |   Jóga  


Tikfa /teakfa/ (Tectona grandis)
Tikfa /teakfa/ (Tectona grandis)
A vasfűfélék (Verbenaceae) családjába tartozó, nagy termetű, lombhullató fa; az egyik legértékesebb ipari faanyagot adja. Indiában több mint 2000 éve használják, neve a maláj tékka szóból származik.

A fa törzse egyenes, gyakran palánkos (tövénél támpillérszerű kiemelkedésekkel), koronája elterülő, fiatalabb ágai négyoldalúak, a vesszők bélszövete négyszögletes. Levelei keresztben átellenes állásúak, a fiatal példányokon olykor örvösek, 0,5 m hosszúak és 23 cm szélesek. Alakjuk a dohány leveleire emlékeztet, szövetük azonban kemény és felületük érdes. Apró, fehér virágai az ágvégeken nagy, felálló, keresztben átellenesen ágas bugavirágzatban fejlődnek. Termése csonthéjas, 1,7 cm átmérőjű. A törzs kérge kb. 1,3-1,5 cm vastag, szürke vagy barnásszürke, szíjácsa fehér, friss gesztje kellemes, erősen aromás illatú, szép aranysárga színű. Ez idővel megbarnul, és sötétebb sávok tarkítják. A fa sokáig megőrzi illatát.

Az Indiában, valamint Délkelet-Ázsia esőerdőiben őshonos tíkfa elterjedésének északi határa őshazájában a 25., Punjabban a 32. szélességi kör. Nem található meg a tengerpartokon. A legértékesebb erdők alacsony hegyvidékeken tenyésznek 1000 m tengerszint feletti magasságig. Tíkfaállományok találhatók még a Fülöp-szigeteken, Jáván és máshol a maláj szigetvilágban. Telepített erdők vannak Afrikában és Közép-Amerikában is.

A száraz évszakban a fa lombtalan. Forró éghajlatú vidékeken a levelek már januárban lehullanak, a legtöbb helyen azonban a fa márciusig lombos marad. A száraz évszak végén, az első monszunesők megérkeztével kilombosodik. A virágok nagy része meddő. A száraz évszak erdőtüzei, melyek Indiában általában márciusban és áprilisban következnek be, vagyis azután, hogy a kisszámú mag egy része már lehullott, nagyban akadályozza, hogy a növény - beavatkozás nélkül - magról szaporodjon. A myanmari ültetvényeken, jó talajon 15 év alatt átlagosan 18 m-es magasságot ér el, 0,5 m-es mellmagassági törzskörmérettel. Myanmar és India természetes erdeiben a 2 m-es körméretű példányok mindig idősebbek 100 évnél, gyakran 200 évesek. A kifejlett példányok általában nem magasabbak 50 m-nél.

A meleg éghajlatú országokban a tíkfát viszonylag kis fajsúlya és rendkívüli tartóssága miatt becsülik. Indiában és Myanmarban a több száz éves épületek tíkfagerendái jó állapotban megőrződtek, a palotákban és templomokban pedig több mint ezerévesek is lehetnek. A faanyag állaga fedett helyen szinte semmit sem romlik.

A tíkfát hajóépítésre, bútorkészítésre, ajtó- és ablakkeretek, rakpartok, hidak, zsaluzatok, fal- és padlóburkolatok, vasúti kocsik és redőnyök készítésére használják. Fontos tulajdonsága, hogy nem vetemedik. Erős, közepesen nehéz, átlagosan kemény. A termeszek megeszik a szíjácsot, de a gesztet csak nagyon ritkán támadják meg. Hajóféreggel szemben teljesen ellenálló.
A legnagyobb kitermelők Myanmar, India, Thaiföld, Indonézia és Srí Lanka.
 
 Forrás: http://www.terebess.hu/keletkultinfo
 
 
 
 
2017. Október 18.
Lukács
  Keresés:
     
  Bejelentkezés:
Név:  
Jelszó:  

Regisztráció
Hirdetés

Hirdetés

  © 2017. Oriental Art Kft. MÉDIAAJÁNLAT | KAPCSOLAT | NYILATKOZAT | MÚZEUMOK | KÉP ÉS IRODALOM | OLDALTÉRKÉP Készíttte: InterPont Plus Kft.