Dió
A közönséges dió (Juglans regia) mindenfelé termesztett, húsz-harminc méter magasra is megnövő fa. Páratlanul összetett levelei szórtak,kellemes illatúak, mely szárítás után elvész. Az egyes levélkék hosszúkásak, ép szélűek.
Zöld színű, lecsüngő, nyolc-tíz centiméter hosszúvirágai barkában fejlődnek.
Termése csonthéjas, gömbölyű, világosbarna. Külső burka zöld színű, kopasz, íze fanyar, a csonthéjról könnyen leválik. Diószedésnél kezünket erősen barnára festi.
A csonthéjban ráncos, húsos, kétfelé váló, dús olajtartalmú magot találunk.
Gyűjteni a leveleket és a termés zöld burkátszokták. A diólevelek csersavat,
illóolajat tartalmaznak.
Felhasználása:
Gyógyászatban teáját (egy maroknyit egy liter vízzel főzve) főleg vértisztítónak és emésztés elősegítésére használják. Ez utóbbi az oka, hogy bőrkiütések esetén is isszák. Leveleiből készült kivonatából többen a tüdővész gyógyítását is megpróbálták. Burkát gyomor- és bélhurutnál, de főleg barna hajolajak gyártásánál használták.
Forrás : http://hu.wikipedia.org
| 
